Melbourne Ausztrália második legnagyobb városa több mint 3,7 millió lakossal. Volt időszak, amikor népesség tekintetében túlszárnyalta Sydneyt, sőt, míg Canberra ki nem épült, az ausztráliai törvényhozásnak és a minisztériumoknak is ez a város adott otthont.
Melbourne fekvése, természeti környezete nem olyan szép, mint Sydneyé. Nagy-Melbourne szintén tengeröböl partján fekszik, csakhogy a Port Phillip Bay egészen más jellegű, mint a sydneyi Port Jackson. Ott a jégkorszak után benyomuló tenger dombokkal közrefogott, ágas-bogas völgyrendszert öntött el, Melbourne esetében azonban egy alacsony fekvésű medencébe nyomult be. így keletkezett a majdnem kör alakú, sekély vizű Port Phillip-öböl, melynek kiterjedése 1880 négyzetkilométer. Ennek északi oldalán fekszik a város, teljesen sík terepen, a „bel¬tengerbe” ömlő Yarra-folyó két oldalán. Maga a városközpont távol esik a tengertől, melynek élénkítő hatását nem pótolja a betonfalak közé zárt, szennyes vizű Yarra Kiver.
A szép panoráma elengedhetetlen kelléke, a hegykoszorú, itt nagyon távoli színfal. Csak az északi és keleti külvárosok házai mögött tűnnek fel a messzeségben a Nagy-Vízválasztó-hegység és a Dandenong szürke magaslatai. Melbourne fejlődése, terjeszkedése számára azonban kitűnő lehetőséget nyújtott a tágas sík vidék, így a házrengeteg óriási területen burjánzott el. Melbourne átmérője nyugat-keleti irányban 50 km, észak-déli irányban pedig Merndatól Chelseáig 60 km. Melbourne kiterjedése tehát vetekszik Sydneyével: összesen 2200 négyzetkilométer területet foglal el. Igazgatásilag 38 önkormányzati egységre (suburb) oszlik.
Amit nem adott meg a természet Melbourne-nek, azt megpróbálták lakói pótolni. A város építői pompás középületekkel, fasorokkal díszített széles utcákat és virágos parkokat létesítettek a városban. A metropolis központja egy téglalap alakú terület, a híres Golden Mile (arany mérföld), amely a Yarra északi oldalán fekszik. Az egyenes utak szabályos négyszögekre bontják a belvárost. A „sakktábla-rendszerű” utcarend különben jellemző Melbourne külterületeire is, a szögletesség egy¬hangúságát legfeljebb a Yarra és a tengerpart ívelt alakja töri meg.
Melbourne magja a XIX. század végén és a múlt század első évtizedeiben alakult ki négy-hatszintes épületeivel. Ezek a belvárosi utcarészek nem sokban különböznek az angliai vagy nyugat-európai városokétól, vagy akár a budapesti bel¬város főbb utcáitól. A modern átépítés a második világháború után indult meg, amikor egyre-másra kezdték lebontani a régi épületeket, és csupa üveg és csupa beton magas házakat húztak fel a helyükre.
A múlt és jelen építészetének olykor meghökkentő keveredése ellenére Melbourne cityje megőrizte sajátos hangulatát, amely merőben eltér Sydney kozmopolita világától. Melbourne-t úgy emlegetik, mint a kontinens ,,legangolosabb” fővárosát. Ez részben a külsőségekre vonatkozik, hiszen még az utcákat is javarészt Angliából importált fákkal és cserjékkel ültették be. „Angolos” az emberek viselkedése, szokásaik, a mindennapi élet sok apró meg¬nyilvánulása, amit annak idején a ködös Albionból plántáltak át Ausztráliába, és amit görcsös konzervativizmussal ápolnak ma is.