A csehországi érett- és késő gótika építészetének egyik legértékesebb alkotását, a Szent Borbála-katedrálist 1380-ban alapították. Az építkezést Petr Parléř műhelye végezte1420-ig. A huszita harcok kezdetéig a katedrális kórusa és a kápolnák koszorúja készült el, ezután az építkezést néhány évre megszakították. Majd csak a vallási zavargások befejeztével folytatódhatott a katedrális építése, amelyen többek közt Matyáš Rejsek és Benedikt Rejt is dolgozott. A 16. század közepén az elszegényedő város úgy döntött, hogy befejezi az egyre több pénzt felemésztő építkezést. A jezsuiták 1626-ban érkeztek Kutná Horába, átvették a katedrálist, és hozzákezdtek annak javításához. A belső részeken néhány barokk változtatást hajtottak végre. A székesegyház külső megjelenését az eredeti sátortetőt felváltó nyeregtető, valamint a székesegyházat az új jezsuita kollégiummal összekötő erkélyfolyosó változtatta meg. Mai formáját a 19. század végi restaurálási munkálatok következtében nyerte el, ezekben a legjelentősebb purista építészek, Ludvík Lábler és Josef Mocker vettek részt. A templomban megmaradtak a kora gótikus és a 15. századból származó reneszánsz festmények. A legrégebbi a pénzverők kápolnájának díszítése, amelyet a helyi pénzverők élethű, ikonográfiai szempontból egyedi motívumokkal díszített munkái alkotnak. Közép-Európában egyedülálló jelenségnek számít a Smíškov-kápolna egységes díszítése, a tér és a táj tökéletes perspektivikus ábrázolása, az adományozók arcképeinek megörökítése és a háttérben elsőként felbukkanó motívumok.
Csehországban a cisztercita rend első kolostorát Sedlecen alapították 1142-ben. Antonín szerzetes nevéhez fűződik az ezüst feltárása, amely nemcsak a Sedlec közelében fekvő, 1276-ban alapított Kutná Horának hozott gazdagságot és hírnevet, hanem a monumentális sedleci Mária mennybemenetele-székesegyház építkezésének anyagi hátterét is biztosította. Ez az öthajós bazilika volt az első, a francia katedrálisok mintájára készült gótikus épület Csehországban. 1421-ben a katedrálist a kolostorral együtt a huszita seregek támadták meg és égették fel. Mai formáját a Jan Blažej Santini által vezetett 17. és a 18. századi felújítások során nyerte el. Az újonnan használt stílusnak, a mindkét stílust figyelemreméltó egységben összehangoló barokk gótikának, nincs párja Európában. A virágkor nem tartott sokáig, II. József 1783-ban feloszlatta a kolostort. A templomtól megvonták szentségét és lisztraktárrá alakították át. 1812-ben dohányt kezdtek el készíteni az épületben, ettől kezdve a néhai apátságot a nyilvánosság már nem látogathatja.
A Mária mennybemenetele-székesegyház Kutná Horával együtt 1995-től szerepel az UNESCO Kulturális Világörökségének listáján.